Hogyan tartsd fent az alkotás iránti szereteted, ha ítélkezések érnek?

Jelen pillanatban alkotóként talán az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy életben tartsd alkotói lelkesedésed, amikor nem várt negatív hozzászólásokat, véleményeket kapsz a külvilágtól, amikor meg akarsz felelni mindenkinek, csak nehogy bántás érjen Téged. Lehet, hogy blogot írsz, videókat készítesz, rajzolsz vagy épp egyiket se, mert bele se mersz vágni az alkotásba félvén mások reakcióitól, az ítélkezős szavaktól.

A félelmeket fel kell ismerni és mögéjük kell látni. Amikor szembe nézel velük, elvesztik erejüket. Kérdezd meg magadtól mitől félsz az alkotásaidat illetően és hogy honnan jön az a félelem. Sok mindenre fény derülhet így, amiken érdemes dolgoznod. Az önbizalmadon, saját magad – saját jelenlegi tudásod, adottságaid elfogadásán.

Az emberek mostanában nagyon sokat ítélkeznek. Sokszor úgy, hogy észre se veszik mit tesznek vele, vagy hogy mi célból teszik azt. Vagy egyáltalán a tényt, hogy ítélkeznek!

Lehet, hogy negatív megjegyzéseket kapsz arra vonatkozóan amilyen lett az alkotásod, ahogyan kinézel, hogy milyen eszközöket használsz, milyen témában alkotsz vagy esetleg azzal kapcsolatban, hogy nem tudsz eleget. Valódi ítélkezésekre gondolok most és nem a munkádat ért egyébként építő jellegű kritikára. Az más téma, a kettőt meg kell tudni különböztetni.

Az ítélkezés hihetetlenül káros hatással van az alkotóra és az alkotói folyamatra. Teljesen leblokkolhatja az energiáidat és lehet, hogy leállsz az alkotással is miatta. Az is lehet, hogy sose készülsz el az alkotásoddal, mert véget nem érő tökéletesítésbe kezdesz, nehogy valaki bele tudjon kötni. Vagy épp a tudásod tökéletesíted évek óta a nélkül, hogy azt addig is megosztanád másokkal, mert egyszerűen félsz attól, hogy mások majd kioktatnak, lehúzzák a mondanivalódat, hisz ők jobban tudják.

Azért akarunk tökéletesek lenni, tökéletesen tudni mindent, mert ha nem tudunk eleget, akkor a többiek megkritizálnak bennünket. Ítélkezünk mások felett, elítéljük egymást és ezzel belekényszerítjük magunkat abba, hogy mindent tudjunk. De nem lehet mindent tudni!

A nagyobb összefüggéseket és a kisebb részleteket se látjuk sokszor. Hogyan tudnánk minden szemszögből megvizsgálni valamit, amikor mi magunk is csak egy bizonyos szögből látjuk és tapasztaljuk meg az életünket. Különbözőek vagyunk, így különbözőek a meglátásaink és ezáltal a megértésünk és a tudásunk is csak a valóság egy részét fedi le. Ezért nincs értelme magunkat agyonhajszolni, hogy mindent tudjunk, hogy másoknak megfeleljünk.

Elég az, ha annyit tudsz, amennyit tudsz és azt átadod. Mert van, akinek erre van szüksége. Nem is annyira az információra van szükségük az embereknek, inkább az energiára, ami mögötte van. Mindegyikünknek egyedi az energiája, így más embereket vonzunk magunkhoz. Bízz abban, hogy azok az emberek fognak eljutni hozzád, akiknek Te tudsz segíteni.

Lesznek majd akik jobban tudják majd nálad, de ez nem baj! Az ő fellépésük mögött rejtőző energia váltja ki a feszültséget általában. Az ítélkezős, leszúrós, mások előtt megalázós szavaikkal kelthetnek benned rossz érzést, ha ezt a negatív energiát beengeded. Hogy érheted el, hogy ezek a negatív energiák ne legyenek rád hatással? Egyszerűen csak értsd meg, hogy mi áll a háttérben, lásd tisztán, hogy miért beszélnek úgy ahogy és akkor máris nem lesznek rád hatással.

Az ítélkezés belénk lett nevelve. Azért ítélkezik sok ember, mert nem tud másként cselekedni, nem tudatos ezzel kapcsolatban, hogy mit is tesz, amikor ítélkezik. Nem érzi át, hogy bántja vele a másikat. Azt se veszi észre, hogy mit csinál, hogy ítélkezik.

Éppen ezért nincs is értelme, hogy magadra vedd ezt az ítélkezést vagy hogy szomorú legyél e miatt. Ne engedd, hogy a negatív energiák lehúzzanak, hogy elvegyék a kedved az alkotástól! Minden meg fog változni szépen, lépésenként, ahogy fejlődünk és tanulunk egymástól. Egyre több ember válik tudatosabbá, egyre jobban észre vesszük saját viselkedésünket, egyre jobban elkezdjük érezni mások és önmagunk érzéseit. Amikor ez bekövetkezik és rájövünk, hogy bizony ezek az érzések nem kellemes, jó érzések, hanem épp az ellenkezője. Amikor rájövünk, hogy bántjuk saját magunkat (!) és bántjuk a többi embert is, akkor majd változtatunk. Mindenki magán dolgozik és beindul a változás. Te magad is figyelj oda arra, hogy kedvesebb és elfogadóbb legyél másokkal. Te hatsz a környezetedre, a családodra. Ők is elkezdenek hatni a környezetükre, a barátaikra és így tovább.

Beindul a folyamat.

Egyre több ember lesz tudatosabb, odafigyelőbb, kedvesebb és akkor csökkenni fog az ítélkezés mennyisége is. Szépen átalakulunk. Kedvesebb, szeretőbb lényekké válunk.

Most még javában zajlik ez az átalakulás, még az elején vagyunk. Most kritikusan fontos, hogy ezt megértsd és hogy éppen ezért ha kritizálás, ítélkezés ér Téged vagy a munkád, az alkotásod. Akkor nézd el az illetőnek, mosolyogj rá, értsd meg, hogy mi van mögötte és engedd el az esetlegesen felmerülő negatív érzéseket. Egyszerűen csak szeresd a saját alkotásod, bízz meg benne és bízz meg magadban. Hisz szeretetből alkotsz! Önmagadból, a tapasztalataidból, a most benned jelen levő tudásból, érzésekből és információból alkotsz és ez így van rendjén.

Ápold és éltesd az alkotásod iránti szereteted és oszd azt meg másokkal. Nagyon fontos! Nagyon sokat adsz vele az emberiségnek, a Világunknak! Még akkor is, ha nem is hinnéd. Még akkor is, ha nem egy világmegváltó gondolat van mögötte. Az a szeretet, az a lelkesedés és öröm, amivel alkotsz, az maga az érték, az maga a kincs!

Örömteli alkotást kívánok!