A 30 napos csikung kihívásom második hete

Amilyen könnyen ment a kihívásom első hete annyira küzdelmes volt a második hét.

Meglepő módon miután megírtam az első hét összefoglalóját úgy lezártam gondolatban a kihívást, mintha csak egy hétre terveztem volna az egészet. Este majdnem megfeledkeztem róla! Ez az érzés szinte végigkísérte a hetet. Külön emlékeztetnem kellett magam arra, hogy megcsináljam ezt a gyakorlatot.

A másik nehézség pedig a hirtelen jött meleg időnek volt köszönhető. A panelban nagyon meleg van, este 28-29 fok körül és nap közben is hasonló a hőmérséklet. Talán még több is volt. A melegnek érezhető a hatása: eltompultnak érzem magam, a figyelmem és koncentrációs képességem lecsökkent. Meditálásnál ez nagyon gyorsan jelentkezett. Öt perc után kiszáradt teljesen a szám, tíz perc után pedig elkezdtem belealudni a gyakorlatba. Nem csak ebbe a gyakorlatba, de a többibe is. Mindegy, hogy pár órával előbb gyakoroltam vagy később, hasonló volt a helyzet.

A gondolati kép felállítása és megtartása is hasonlóan nehézkesnek bizonyult. A figyelmem valahogy nem akart engedelmeskedni. A héten legalább öt alkalommal ez volt a helyzet. Felidéztem a képet, ami szinte egyből el is tűnt és arra eszméltem fel, hogy bukok előre, mert majdnem elaludtam. Örülök, hogy kiírtam a blog-ba, hogy megcsinálom ezt a kihívást, mert ez volt, ami motivált most ebben a helyzetben, hogy folytassam, hogy ébren tartsam magam és végigcsináljam.

Miután jött egy kis lehűlés a gyakorlás hirtelen megint jól ment. Későn gyakoroltam az este és ennek ellenére nem aludtam bele, meg volt a gondolati kép és megvoltak az érzetek is. Nem tudom mi lesz a nyáron, hogy fogom ezt a meleget bírni és miként fogom megoldani a gyakorlásokat.

A kihívásnak ezennel eljutottam a feléig. Minden nap sikerült megcsinálnom a kitűzött egy órás gyakorlást, aminek nagyon örülök. Eddig nem érzékeltem különösebb változást. Egyszer azt vettem észre, hogy úgy érzem magam, mint régen, amikor  egyetemre jártam: huszonévesként, kötetlenül, felszabadultan. Egy másik gyakorlás alkalmával meg boldogan konstatáltam, hogy milyen jóllakottnak érezem magam az egy óra letelte után. Pedig a gyakorlás előtt még egy kicsit éhes is voltam. Ezek szerint, akkor történnek a dolgok.

Kíváncsian várom a harmadik hetet és az ezzel járó kihívásokat. Előre láthatóan semmi akadálya nincs a gyakorlásnak. Ez a meleg van csak, mint kihívás. Valamint amin szeretnék módosítani a harmadik héten az az, hogy este a szokásos gyakorlásaimat is rendesen elvégezzem. Most többször kimaradtak ezek, mivel a pi ku si csi-t gyakoroltam és nem volt erőm a meleg miatt már máshoz.

A jövő héten jelentkezem egy újabb beszámolóval. Amennyiben Te is kitűztél egy 30 napos kihívás célt és van kedved, akkor oszd meg egy hozzászólásban, hogy mibe vágtál bele!